A tudománynak sohasem volt jelentős közvetlen hatása az egyének életére, kivéve művelőit, akik gyakran életüket szentelték, olykor feláldozták érte. Hatása elsősorban a technikai vívmányok révén érvényesült, és érvényesül ma is. A tudomány és a technika azonban jelentősen befolyásolta a társadalom fejlődését, módosítva annak szerkezetét és működését. Talán nem túlzok, ha azt állítom, a mai civilizáció a tudomány következtében olyan, amilyen.

Az ember több évezreden keresztül istenítette a szent tudását, mit isteneitől kapott ajándékba, hogy uralkodhasson a Föld férgein, víz halain, szárazföld állatain és az ég madarain. Az írástudók féltve őrzött hagyománya, a tudás továbbvitele és bővítése csak lassan vezetett el az információ akadálymentes és gyors áramlásához, amely rendszerekbe szervezte és stabilizálta a világ társadalmait. Vajon mi az a forradalmi újítás, amivel az emberi faj ezt elérte?

"Az ősi szövetség romokban hever: az ember végre tudja, hogy egyedül van a világegyetem érzéketlen végtelenségében, melyből csupán a véletlen emelte ki. Sem sorsát, sem kötelességeit nem szabták meg előre." - Jaques Monod: Chance and Necessity.

"Ma már szinte kétségtelen, hogy a Marson nálunk különb teremtések lakoznak; testre könnyebbek, lélekre értelmesebbek. A Mars régibb a földnél, de gyorsabban fejlődött; sürüsége és súlya kevesebb, levegője mindig átlátszó, évszakai hőmérsékletre hasonlítanak a mieinkhez, évei hosszabbak, éghajlata meleg, mert minden nyáron látjuk, hogy sarkainál megolvad a hó. Belső tengerei, megszámlálhatatlan sokaságu folyói vannak és tengereit azok a még mindig rejtelmes csatornák kötik össze. Valószínü, hogy a mienknél sokkal haladottabb emberiség lakik ottan s főleg a munka tehet csodákat, a mire vall a bámulatos csatornahálózat." - Camille Flammarion: Az esthajnali csillag, 1890-es évek