Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli, békés faluban, Kisapostagon élt a haragossiklók egyik utolsó családja. Ezek a siklók különlegesek voltak, nem csak azért, mert ritkák voltak, de mert bámulatos színekben pompáztak, és hihetetlen történeteket meséltek a múltból.
A siklók kedvenc otthona egy magas löszfal volt a falu szélén. A fal tövében különféle állatok élték mindennapjaikat, de a haragossiklók voltak a legkülönlegesebbek közülük.
Egy napon azonban a faluban híre ment, hogy egy nagy hulladéklerakó épül a löszfal helyén. A falubeliek aggódtak, mert tudták, hogy ez veszélyezteti a siklókat és a többi állatot is. A gyerekek, akik mindig is csodálták a haragossiklókat, nem akarták hagyni, hogy ez megtörténjen. Elhatározták, hogy megmentik őket. Mira, a falu legfiatalabb lakója összehívta a gyerekeket és tervet eszelt ki. Barátaival leveleket írtak, és petíciót indítottak, hogy megmentsék a haragossiklók otthonát. Még egy nagy pikniket is szerveztek a löszfalnál, ahol minden falubeli összegyűlt, hogy együtt álljanak ki a kígyókért.
A híre eljutott a Természetvédelmi Egyesülethez is, akik azonnal a segítségükre siettek. Együtt határozottabbnak és erősebbnek érezték magukat. A falu vezetői meghallgatták őket és újraértékelték a terveket. Rájöttek, hogy a környezet és annak lakói sokkal fontosabbak, mint egy új hulladéklerakó. Végül a falu és a Természetvédelmi Egyesület együtt dolgozott azon, hogy új, biztonságos helyet találjanak a hulladéknak, anélkül, hogy kárt tennének a természetben.
A történet vidám véget ért. A löszfal továbbra is állt, a haragossiklók és a többi állat pedig békében élhettek tovább. A gyerekek büszkék voltak magukra, hogy meg tudták védeni otthonukat, és a falubeliek mindig emlékeztek erre a napra, mint a napra, amikor összefogtak a természetért. És ha nem haltak meg, ma is élnek. Te is meglátogathatod őket, ha arra jársz Kisapostagon.
