A húsfogyasztás csökkentése óriási gazdasági haszonnal és egészségügyi, természetvédelmi előnyökkel járna. Éves szinten akár 580 milliárdos potenciális ráfordításcsökkenésről és 1 millió hektár termőföld felszabadulásáról beszélünk 80%-os csökkentés mellett, mégsem foglalkozik vele sem a politika, sem a természetvédelem.
Mekkora gazdasági terhet jelent a húsfogyasztás?
A legtöbben valószínűleg bele sem gondolnak, a húsfogyasztás mögött milyen hatalmas és erőforrás-igényes gazdasági rendszer működik. A hús előállításához ugyanis nem elegendő növényeket termeszteni: magas tápanyagtartalmú takarmányt kell előállítani, állatokat kell felnevelni és életben tartani, majd feldolgozni és szállítani a belőlük készült termékeket. Az állatok az elfogyasztott táplálék energiájának jelentős részét saját életműködésükre használják fel, így annak csak töredéke alakul át emberi fogyasztásra alkalmas hússá. Bár a takarmány egy része közvetlenül nem alkalmas emberi táplálkozásra, az állattenyésztés összességében rendkívül nagy extra földterületet és erőforrásokat igényel, amit ráadásul a természettől veszünk el, amely a számunkra fontos szolgáltatásokat biztosítja. A hús valódi árát adók formájában fizetjük meg!
A KSH mezőgazdasági számlarendszere szerint Magyarországon 2025-ben a takarmányfelhasználás és az állatgyógyászati ráfordítások együttes éves értéke 910 milliárd forint volt. Ezek a teljes állattenyésztéshez kapcsolódnak, beleértve a hús-, tej- és tojástermelést is.
| Gazdasági mutató | Éves összeg |
|---|---|
| Állattenyésztés termelési értéke | 1 824 milliárd Ft |
| Mezőgazdasági takarmányfelhasználás értéke | 863 milliárd Ft |
| Állatgyógyászati ráfordítások | 47 milliárd Ft |
| Élőállatok termelési értéke | 1 229 milliárd Ft |
Forrás: KSH – Mezőgazdasági számlarendszer, 2025 .
A rendszer mérete szinte felfoghatatlan. A világon 2024-ben egyszerre mintegy 29,6 milliárd baromfit és 1,58 milliárd szarvasmarhát tartottak. Ugyanebben az évben több mint 86 milliárd szárazföldi állatot vágtak le, köztük 78,5 milliárd csirkét és közel 1,5 milliárd sertést. Magyarországon 2025 végén 33,2 millió tyúkot, 2,9 millió sertést és 873 ezer szarvasmarhát tartottak. Ezeket az állatokat folyamatosan etetni, itatni, gondozni és egészségügyileg felügyelni kell. Az éves vágásszám azért sokszorosan meghaladhatja az egyidejű állományt, mert az állatokat, különösen a baromfikat, rövid időn belül újabb generációk váltják fel.
Mindez egy kiterjedt gazdasági infrastruktúrát tart fenn: takarmánytermelő földeket, mezőgazdasági gépeket, műtrágya- és növényvédőszer-gyártást, takarmánykeverő üzemeket, állattartó telepeket, állatorvosi ellátást, szállítást, vágóhidakat, húsfeldolgozókat és hűtőláncokat. Ezek mind földet, vizet, energiát, munkaerőt és nyersanyagokat igényelnek. Az állattenyésztés a legelőkkel és takarmánytermő területekkel együtt a világ mezőgazdasági területének mintegy 75 százalékát használja. Ennek jelentős része más célokat is szolgálhatna, például közvetlen emberi élelmezést vagy természetes élőhelyek helyreállítását.
A hústermelés és -fogyasztás ráadásul jelentős környezeti, egészségügyi és gazdasági kockázatokat hordoz. A takarmánytermelés élőhelyeket szorít vissza, a műtrágyák és a nagy mennyiségű állati trágya szennyezhetik a vizeket, az állattenyésztés pedig jelentős metán- és egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár. A nagy létszámú, különösen a sűrűn tartott állatállományokban súlyos járványok terjedhetnek, amelyek jelentős gazdasági veszteségeket okozhatnak. Egyes állati kórokozók az emberre is átterjedhetnek, és akár világjárványok kialakulásához is vezethetnek. Erre példa a 2009-es H1N1-influenzavilágjárvány. Emellett az antibiotikumok túlzott vagy helytelen alkalmazása hozzájárulhat a gyógyszerrezisztens baktériumok terjedéséhez. Az állattenyésztés emellett érzékeny a takarmányárak emelkedésére, az aszályokra, az energiaárak változására és a járványügyi korlátozásokra.
Gazdasági haszon
A húsfogyasztás visszaszorítása jelentősen csökkenthetné a mezőgazdasági területigényt. Egy magyarországi adatokból kiinduló, egyszerűsített forgatókönyv szerint a hústermelés teljes megszüntetése a jelenlegi mezőgazdasági terület mintegy 21–28 százalékával egyenértékű földhasználati igényt szüntethetne meg.
A magyar mezőgazdaság adatai alapján készített forgatókönyvek szerint a húsfogyasztás és a hazai hústermelés visszaszorítása jelentős gazdasági erőforrásokat és termőterületeket szabadíthatna fel. (Részletes számítás a függelékben az oldal alján.)
| Gazdasági mutató | 50%-os csökkenés | 80%-os csökkenés |
|---|---|---|
| Takarmányráfordítások (milliárd Ft/év) | 259–345 | 414–553 |
| Állatgyógyászati ráfordítások (milliárd Ft/év) | 14–19 | 23–30 |
| Összes bruttó ráfordításcsökkenés (milliárd Ft/év) | 273–364 | 437–583 |
A becslés kizárólag két közvetlen ráfordítási tételt tartalmaz. Nem számszerűsíti a felszabaduló földterületek, az elkerülhető környezeti károk és az egészségügyi előnyök értékét, sem az átállás költségeit. Az összegek a felszabaduló erőforrások bruttó értékét szemléltetik, nem a nemzetgazdaság nettó megtakarítását. A számítás részleteit és feltételezéseit a cikk végén található módszertani melléklet ismerteti.
Felszabaduló mezőgazdasági területek
A magyar mezőgazdasági adatokra épülő egyszerűsített forgatókönyv szerint a húsfogyasztás és a hazai hústermelés visszaszorítása jelentős szántóföldi, legelő- és kaszálóterületeket tehetne szabaddá más gazdasági vagy természetvédelmi célokra.
| Felszabaduló terület | 50%-os csökkenés | 80%-os csökkenés |
|---|---|---|
| Takarmánytermő szántók | 342–456 | 547–730 |
| Legelők és kaszálók | 182–243 | 291–388 |
| Összesen (ezer hektár) | 524–699 | 838–1118 |
| Terület arányában | 10–14% | 17–22% |
Mértékegység: ezer hektár, kivéve az utolsó sort. Forrás: KSH, 2024. évi mezőgazdasági statisztikák. A számítás a hústermeléshez kapcsolódó területigény 60–80%-os becsült részarányával és a termelés arányos csökkenésével számol. Az eredmények területegyenértékek, nem a tényleges földhasználat-változás előrejelzései. A helyettesítő élelmiszerek további földigényét nem tartalmazzák.
Mit jelent ez?
A húsfogyasztás csökkentése nem egyszerűen azt jelenti, hogy kevesebb húst állítanak elő. A teljes hatás ennél szélesebb: kevesebb takarmányt kell termelni vagy importálni, csökken az állattartás energia- és földigénye, csökkenhet az állattenyésztéshez kapcsolódó támogatási igény, valamint mérséklődhetnek az étrenddel összefüggő egészségügyi terhek.
A legnagyobb megtakarítási tételek nem feltétlenül közvetlenül a hús árából erednek, hanem a mögötte álló rendszerből: takarmánytermelés, földhasználat, géphasználat, műtrágya, támogatások, állategészségügyi költségek, szállítás és környezeti károk.
A gazdasági nyereség akkor lenne a legnagyobb, ha a felszabaduló területeket és erőforrásokat értelmesen hasznosítanák: emberi fogyasztásra szánt növénytermesztésre, természetvédelmi célokra, talajregenerációra, erdősítésre, vízmegtartásra vagy magasabb hozzáadott értékű mezőgazdasági termelésre.
Mivel helyettesíthetjük a húst?
A húsfogyasztás jelentős csökkentése nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a változatos, tápláló és ízletes ételekről. A húsban található fehérjék és más tápanyagok megfelelően összeállított növényi étrenddel is biztosíthatók. Ráadásul ehhez nincs szükség drága húspótló termékekre: számos hagyományos, Magyarországon is jól ismert alapanyag alkalmas erre.
- Hüvelyesek: a bab, borsó, lencse, csicseriborsó és szója fehérjében gazdag, általában kedvező árú élelmiszerek. Levesek, főzelékek, pörköltek és fasírtok alapanyagai lehetnek.
- Szójakészítmények: a tofu, tempeh és szójagranulátum magas fehérjetartalmú, sokoldalúan felhasználható alapanyagok. A szójagranulátum például darált hús helyett használható.
- Gabonafélék és olajos magvak: a zab, búza, köles, hajdina, diófélék és magvak értékes fehérje-, energia- és ásványianyag-források.
- Növényi húspótlók: a borsó-, szója- vagy búzafehérjéből készült hamburgerek, kolbászok és más termékek megkönnyíthetik az átállást a megszokott ízekhez és állagokhoz ragaszkodók számára.
- Fermentációval előállított fehérjék: a mikoproteinek és más korszerű technológiák további lehetőségeket kínálnak az állati eredetű fehérjék kiváltására.
A növényi alternatívák egyik legnagyobb gazdasági előnye, hogy nincs szükség a takarmánynövények állatokon keresztül történő, jelentős veszteségekkel járó átalakítására. A közvetlen növényi élelmiszer-termelés ezért általában lényegesen kevesebb mezőgazdasági területet és erőforrást igényel. A különbség különösen a marhahús esetében jelentős: a borsó és a tofu egységnyi fehérjére vetített földigénye akár 50–100-szor kisebb lehet. A földhasználat és az étrend kapcsolatát részletesen bemutatja az Our World in Data elemzése.
A növényi alternatívák elterjedése a hazai mezőgazdaság számára is új lehetőségeket teremthet. A felszabaduló takarmánytermő területek egy részén közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényeket termeszthetnénk, míg más területeken természetes élőhelyeket állíthatnánk helyre. Az egyszerű növényi alapanyagok ráadásul gyakran olcsóbbak a húsnál, bár a feldolgozott húspótlók ára magasabb is lehet. A növényi alternatívák környezeti és táplálkozási előnyeit egy 2025-ben megjelent tudományos áttekintés is vizsgálja.
Megfelelő tervezéssel a növényi étrend táplálkozási szempontból is kielégítő lehet. Fontos azonban odafigyelni bizonyos tápanyagok, különösen a B12-vitamin, a vas, a kalcium és a jód bevitelére. Teljesen növényi étrend esetén a B12-vitamin megbízható pótlása szükséges, amint azt a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) útmutatója is hangsúlyozza. A B12-vitamint ipari méretekben baktériumok segítségével állítják elő, amelyek természetes anyagcsere-folyamataik során termelik a vitamint. Ez tehát nem mesterséges kémiai szintézis, hanem mikrobiológiai előállítás.
A hús növényi élelmiszerekkel történő helyettesítése természetesen szintén földterületet és munkaerőt igényelne, de lényegesen kevesebb erőforrást, mint az állattenyésztés. A növényeket ugyanis közvetlenül fogyaszthatnánk el, kihagyva a takarmány állati fehérjévé alakításának jelentős veszteségeit.
A cikk számításai szerint a hústermelés 80%-os visszaszorítása 838 ezer–1,12 millió hektár mezőgazdasági területet szabadíthatna fel. Ennek egy részét természetesen a helyettesítő növényi élelmiszerek előállítására kellene fordítani. Szemléltetésképpen: 100 ezer hektáron, hektáronként 2 tonna terméssel számolva, évente 200 ezer tonna száraz hüvelyest lehetne termelni. Ez mintegy 45 ezer tonna növényi fehérjét jelentene, ami jelentős mennyiségű állati fehérje kiváltására lenne elegendő.
A pontos területigény a helyettesítő növények összetételétől, terméshozamától és az étrend változásától függ. A nemzetközi kutatások azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a növényi élelmiszerek előállítása általában sokkal kevesebb földterületet igényel. Így a felszabaduló területek jelentős része természetvédelmi célokra is hasznosítható lenne.
A természet helyreállításának gazdasági előnyei
Az állattenyésztés jelentős területeket igényel, nemcsak legeltetésre, hanem takarmánytermelésre is. A húsfogyasztás csökkentésével jelentős földterületek szabadulhatnának fel, amelyeken természetes erdők, gyepek és vizes élőhelyek állhatnának helyre. Ez számtalan növény- és állatfaj számára teremtene új életteret, miközben csökkenne az élőhelyek pusztítása, a mezőgazdasági vegyszerhasználat és a vízkészletek terhelése.
A természet helyreállítása ráadásul gazdasági szempontból is előnyös. Az egészséges ökoszisztémák ingyenesen biztosítanak olyan szolgáltatásokat, amelyek mesterséges pótlása rendkívül költséges lenne. Az erdők és vizes élőhelyek megkötik a szén-dioxidot, visszatartják és tisztítják a vizet, mérséklik az árvizek és aszályok kárait. A természetes élőhelyek javítják a talaj állapotát, segítik a beporzókat és számos mezőgazdasági kártevő természetes ellenségének biztosítanak életteret. Mindez hosszú távon csökkentheti a mezőgazdasági, vízgazdálkodási és környezetvédelmi kiadásokat, valamint a természeti károk gazdasági következményeit.
A húsfogyasztás mérséklése tehát kettős nyereséget hozhatna: miközben több teret engednénk a természetnek, csökkennének a társadalom költségei is. A természetvédelem így nem pusztán kiadás, hanem hosszú távon megtérülő társadalmi befektetés.
A húsfogyasztás csökkentésének etikai előnyei
A gazdasági és környezeti előnyök mellett legalább ilyen fontosak az etikai szempontok. A húsfogyasztás csökkentésével kevesebb érző, fájdalmat, félelmet és szenvedést átélni képes állatot kellene felnevelni, fogságban tartani és végül megölni. Az állatok nem pusztán gazdasági erőforrások, hanem saját szükségletekkel, érdekekkel és élményekkel rendelkező egyének. Életük és jóllétük értékét nem kizárólag az határozza meg, hogy mennyire hasznosak az ember számára.
Az etikai előnyök azonban túlmutatnak a haszonállatokon. A takarmánytermelés visszaszorításával csökkenhetne a mezőgazdasági művelés során elpusztuló vadon élő állatok száma, a természetes élőhelyek pusztítása és az emberi terjeszkedésből eredő károkozás is. A felszabaduló területeken újra természetes életközösségek alakulhatnának ki, számtalan élőlény számára biztosítva élőhelyet. Így a húsfogyasztás csökkentése nemcsak gazdasági megtakarítást jelenthetne, hanem egy olyan társadalom felé is elmozdulást, amely kevesebb szenvedést okoz, és nagyobb tiszteletben tartja más élőlények életét.
A munkaerő kérdése
A gazdasági átalakulás a munkahelyek megszűnése helyett új foglalkoztatási lehetőségeket is teremthetne. Az állattenyésztésben, takarmánytermelésben és húsfeldolgozásban dolgozók egy része átképzéssel bekapcsolódhatna a növénytermesztésbe, a növényi élelmiszerek feldolgozásába, a korszerű élelmiszeripari technológiákba vagy a természetes élőhelyek helyreállításába és kezelésébe.
Az átállás ugyanakkor beruházásokat, képzéseket és célzott gazdaságpolitikai támogatást igényelne. A cél nem egyszerűen a mezőgazdasági termelés visszafogása, hanem egy hatékonyabb gazdasági szerkezet kialakítása lenne: kevesebb erőforrásból előállított élelmiszer, magasabb hozzáadott értékű feldolgozás és több terület a természet számára.
Források és szakirodalom
Állatállomány és élelmiszertermelés
- FAO / Our World in Data – A világ baromfiállománya (1961–2024) – A baromfiállomány alakulását bemutató nemzetközi statisztikai adatbázis. A világon 2024-ben mintegy 29,6 milliárd baromfit tartottak.
- FAO / Our World in Data – A világ szarvasmarha-állománya (1961–2024) – A szarvasmarhák globális létszámának alakulása. A 2024-es állomány megközelítette az 1,58 milliárd egyedet.
- FAO / Our World in Data – Évente levágott állatok száma (1961–2024) – A húsiparban évente levágott szárazföldi állatok számának fajonkénti és országonkénti statisztikái.
- Központi Statisztikai Hivatal (2026): Állatállomány, 2025. december 1. – A magyarországi szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány, valamint az állattenyésztés termelési és külkereskedelmi adatai.
- Központi Statisztikai Hivatal (2026): Bruttó hazai termék, 2025. IV. negyedév – Magyarország 2025. évi GDP-adatai, amelyek a gazdasági hatások nagyságrendi összehasonlításához használhatók.
Földhasználat, környezetterhelés és természetvédelem
- Poore, J. és Nemecek, T. (2018): Reducing food's environmental impacts through producers and consumers. Science, 360, 987–992. – Átfogó kutatás az élelmiszertermelés földhasználati, vízhasználati, üvegházhatásúgáz-kibocsátási és egyéb környezeti hatásairól. Bemutatja az állati eredetű élelmiszerek általában lényegesen nagyobb környezeti terhelését.
- Ritchie, H. (2021): If the world adopted a plant-based diet, we would reduce global agricultural land use from 4 to 1 billion hectares. Our World in Data. – A növényi étrendre történő globális átállás földhasználati következményeinek elemzése. A teljesen növényi étrend globális elterjedése a modellezés szerint körülbelül 75%-kal csökkenthetné a mezőgazdasági területigényt.
- IPCC (2022): Climate Change 2022 – Mitigation of Climate Change. Chapter 7: Agriculture, Forestry and Other Land Uses. – Az élelmiszertermelés, az állattenyésztés, a földhasználat és az étrendi változtatások klímavédelmi hatásait összegző nemzetközi tudományos értékelés.
- Hayek, M. N. és munkatársai (2021): The carbon opportunity cost of animal-sourced food production on land. Nature Sustainability, 4, 21–24. – Az állati eredetű élelmiszerek előállításához használt földterületek alternatív hasznosítását vizsgálja. Bemutatja, milyen jelentős szénmegkötési lehetőséget teremthetne a felszabaduló területek természetes növényzetének helyreállítása.
- IPBES – Models of Drivers of Biodiversity and Ecosystem Change. – A biodiverzitás csökkenését előidéző tényezők, különösen a földhasználat megváltozásának és az élőhelyek átalakításának tudományos áttekintése.
Gazdasági hatások és megtakarítási lehetőségek
- Springmann, M. és munkatársai (2016): Analysis and valuation of the health and climate change cobenefits of dietary change. Proceedings of the National Academy of Sciences, 113(15), 4146–4151. – Az étrendi változások egészségügyi és klímavédelmi előnyeinek gazdasági értékelése. Nemzetközi forgatókönyvek alapján számszerűsíti az étrendváltásból származó társadalmi-gazdasági hasznot.
- Springmann, M. és munkatársai (2021): The global and regional costs of healthy and sustainable dietary patterns: a modelling study. The Lancet Planetary Health, 5(11), e797–e807. – Különböző egészséges és fenntartható étrendek élelmiszerköltségeinek nemzetközi összehasonlítása. A kutatás szerint a növényi alapú étrendek a magas jövedelmű országokban a hagyományos étrendnél gazdaságosabbak is lehetnek.
- FAO (2024): The State of Food and Agriculture 2024 – Value-driven Transformation of Agrifood Systems. – Az élelmezési rendszerek rejtett egészségügyi, környezeti és társadalmi költségeinek átfogó értékelése. A jelentés a globális rejtett költségeket évi 11,6 ezer milliárd vásárlóerő-paritásos dollárra becsüli, 2020-as árszinten.
Egészségügyi és járványügyi hatások
- Springmann, M. és munkatársai (2018): Health-motivated taxes on red and processed meat: A modelling study on optimal tax levels and associated health impacts. PLOS ONE, 13(11), e0204139. – A vörös és feldolgozott hús fogyasztásához kapcsolódó egészségügyi és gazdasági terhek modellezése. Bemutatja, hogy a fogyasztás mérséklése jelentős egészségügyi megtakarításokat eredményezhet.
- WHO / IARC: Carcinogenicity of red and processed meat. – Az Egészségügyi Világszervezet rákkutatási ügynökségének értékelése. A feldolgozott hús fogyasztását bizonyítottan rákkeltőnek, a vörös húsét valószínűleg rákkeltőnek minősíti.
- UNEP és ILRI (2020): Preventing the Next Pandemic – Zoonotic Diseases and How to Break the Chain of Transmission. – Az állatokról emberekre terjedő fertőzések kialakulásának és terjedésének kockázati tényezői. A jelentés vizsgálja az intenzív állattenyésztés, a növekvő állatifehérje-igény és az élőhelypusztítás szerepét.
- WHO (2017): Guidelines on Use of Medically Important Antimicrobials in Food-Producing Animals. – Tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlások az élelmiszertermelő állatok antibiotikum-használatáról, valamint az antibiotikum-rezisztencia emberi egészségre jelentett kockázatairól.
Állatjólét és etikai szempontok
- EFSA Panel on Animal Health and Welfare (2023): Welfare of broilers on farm. EFSA Journal, 21(2), e07788. – Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság részletes tudományos értékelése a húscsirkék jóllétéről. Bemutatja az intenzív tartási rendszerek állatokra gyakorolt fizikai és viselkedési hatásait.
- Az állatok etikai helyzete
FÜGGELÉK - A gazdasági becslés módszertana és számításai
A számítások egyszerűsített forgatókönyvet alkalmaznak: feltételezik, hogy a hazai hústermelés a belföldi húsfogyasztással arányosan csökken. A külkereskedelem változásait külön nem modellezik. Az eredmények ezért a termelés visszafogásával felszabadítható erőforrások becsült nagyságrendjét mutatják, nem pedig a fogyasztáscsökkenés automatikus gazdasági következményeit.
A becslések a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2024–2025. évi adataira épülnek. A számítások 50, 80 és 100 százalékos húsfogyasztás-csökkenést vizsgálnak, feltételezve, hogy a hazai hústermelés is azonos arányban mérséklődik, miközben a tej- és tojástermelés változatlan marad.
1. Gazdasági ráfordítások csökkenése
A KSH mezőgazdasági számlarendszere szerint 2025-ben Magyarországon az állati takarmányok felhasználásának értéke 863,397 milliárd Ft, az állatgyógyászati ráfordításoké 47,179 milliárd Ft volt. Ez összesen évi 910,576 milliárd Ft.
A számítás feltételezi, hogy e ráfordítások 60–80 százaléka kapcsolódik a hústermeléshez. Ez becsült költséghányad, nem közvetlenül mért statisztikai adat. A modell a termelés csökkenésével arányos ráfordításcsökkenést feltételez.
50%-os csökkenés:
910,576 × 0,50 × (0,60–0,80) = 273–364 milliárd Ft/év.
80%-os csökkenés:
910,576 × 0,80 × (0,60–0,80) = 437–583 milliárd Ft/év.
Az összegek bruttó termelési ráfordításcsökkenést jelentenek, nem nettó nemzetgazdasági megtakarítást.
2. Mezőgazdasági területek felszabadulása
A földhasználati becslés a következő, 2024. évi KSH-adatokon alapul:
- Takarmányozásra felhasznált gabonafélék becsült szántóterület-igénye: 782 162 hektár. Számítása: az egyes gabonafélék takarmányként felhasznált mennyisége osztva az adott növény országos hektáronkénti termésátlagával.
- Egyéb szántóföldi takarmánynövények betakarított területe: 265 893 hektár.
- Időszaki rétek és legelők: körülbelül 92 000 hektár.
- Zöldfű (gyep) betakarított területe: 606 301 hektár.
Az így figyelembe vett terület összesen:
782 162 + 265 893 + 92 000 + 606 301 = 1 746 356 hektár.
A gazdasági becsléshez hasonlóan feltételezzük, hogy a területigény 60–80 százaléka kapcsolódik a hústermeléshez. Ez szintén érzékenységi feltételezés, nem megfigyelt földhasználati arány.
50%-os csökkenés:
1 746 356 × 0,50 × (0,60–0,80) = 524–699 ezer hektár.
80%-os csökkenés:
1 746 356 × 0,80 × (0,60–0,80) = 838–1118 ezer hektár.
100%-os csökkenés:
1 746 356 × (0,60–0,80) = 1048–1397 ezer hektár.
Magyarország teljes mezőgazdasági területe 2024-ben mintegy 5,071 millió hektár volt. Így a teljes hústermelés-kivezetésre számított területigény-csökkenés az ország mezőgazdasági területének megközelítőleg 21–28 százalékával lenne egyenértékű.
3. A becslések értelmezése és korlátai
A számítások egyszerűsített, lineáris forgatókönyvek. A 60–80 százalékos részarányok feltételezések, ezért az eredmények nem tekinthetők statisztikai bizonytalansági intervallumoknak.
A pénzügyi becslés nem tartalmazza a helyettesítő növényi élelmiszerek előállításának költségeit, a termelési szerkezet átalakítását és az esetleges gazdasági veszteségeket. Ugyanakkor nem számszerűsíti az egészségügyi, környezeti és természetvédelmi előnyöket sem.
A földhasználati becslés bruttó területegyenértéket mutat. Nem tartalmazza a helyettesítő élelmiszerek földigényét, az összes takarmány-alapanyag külkereskedelmi hatását, valamint a termelési szerkezet változásait. A ténylegesen felszabaduló földterület ezért eltérhet a becsült értékektől.
A pénzügyi és földhasználati előnyök nem adhatók automatikusan össze, mivel ugyanazon termelési erőforrásokhoz kapcsolódhatnak.