Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, az óperencián túl, a nagy Alföldön élt egy szegény ember, annak volt egy fia. Pásztorkodásból éltek, naphosszat a nyájat terelgették.

Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen egy aprócska falucskában élt egy szegény parasztcsalád. Csak egyetlen fiuk volt, mert azt ararták, hogy annak az egy gyermeküknek jobb élete legyen. Éjjel-nappal dolgoztak. Volt egy kis birtokuk, azon szántottak, vetettek, arattak. Parasztok voltak, nem értettek máshoz, de szerették volna, ha fiuk többre viszi, szakmát tanul, amiből jobban meg tud majd élni, mint ők. A fiú a szüleinek gyakran segített, és sok hasznos dolgot megtanult.

Történt egyszer, hogy a tücsök elveszette a hegedűjét. Három napon át kereste, de nem találta sehol. Úgy döntött, hogy meglátogatja barátait, hátha ők látták valahol a hegedűt.

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, az óperenciás tenger közepén volt egy sziget. Ezen a szigeten élt egy ember. Volt az embernek egy szántóföldje, azon gazdálkodott, és egy kunyhója, amiben élt. Mindene megvolt: elég étele, itala, és társasága. A sziget tele volt mindenféle állatokkal. Madárdalra kelt és a békák énekére aludt el, naphosszat gyönyörködött a sziget csodálatos élővilágában.

Joe vagyok. Így nevez Milton Davidson, a kollégám. Ő egy programozó, én pedig egy számítógép vagyok, része az egész világot átfogó Multivac hálózatnak, így összeköttetésben állok az összes többi számítógéppel, amely része a rendszernek. Mindent tudok. Majdnem mindent.

Hajdanán, amikor az állatok még beszélni tudtak, egy csodálatos szarvas élt egy sűrű erdő mélyén. A szarvas bőre ragyogott, mint a legfényesebb csillagok, és a szarvai az égbolt színeit tükrözték vissza. Sokan hallottak róla, de kevesen látták.

Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli, békés faluban, Kisapostagon élt a haragossiklók egyik utolsó családja. Ezek a siklók különlegesek voltak, nem csak azért, mert ritkák voltak, de mert bámulatos színekben pompáztak, és hihetetlen történeteket meséltek a múltból.

Nagyon-nagyon régen, mindennek a kezdetén, a Nap megkérdezte a bolygókat, hogy kinek a ragyogása a legszebb a világon? A Föld, a Hold és a többi bolygó mind egyetértettek abban, hogy a Nap tündöklésénél nem létezik szebb dolog. Erre a nap nagyon elszomorodott. Mindennél jobban szerette volna látni saját ragyogását.

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, az óperenciás tenger közepén, egy kis sziget partján élt egyszer egy halász. A halásznak volt három lánya: egy kicsike, egy csillagszemű és egy aranyhajú lány. Amikor felcseperedtek, a halász eldöntötte, hogy férjhez adja őket.