Isaac Asimov - Igaz szerelem

Isaac Asimov - Igaz szerelem

Joe vagyok. Így nevez Milton Davidson, a kollégám. Ő egy programozó, én pedig egy számítógép vagyok, része az egész világot átfogó Multivac hálózatnak, így összeköttetésben állok az összes többi számítógéppel, amely része a rendszernek. Mindent tudok. Majdnem mindent.

Én vagyok Milton személyi számítógépe, az ő Joe-ja. Milton jobban ért a számítógépekhez, mint bárki a világon, és én vagyok a kísérleti modellje. Képessé tett rá, hogy jobban beszéljek, mint bármely másik számítógép.

– Ez csak azon múlik, hogyan rendelünk hangokat a jelképekhez – mondta. – Az emberi agy is így működik, bár nem tudjuk, milyen jelképeket használ. Én ismerem a te jelképeidet, és képes vagyok egyértelműen társítani őket a szavakkal. – Így beszélek. Nem hiszem, hogy olyan jó vagyok, ahogy képzelem, de Milton szerint nagyszerűen megy. Milton már közel jár a 40-hez, és még mindig nem házasodott meg. Azt mondta, nem találta meg a megfelelő nőt. – Ne félj, most megtalálom – szólt egy napon. – Megtalálom a legjobbat, az igaz szerelmet, és te segítesz nekem. Belefáradtam már, hogy folyton a világ dolgait próbálom megoldatni veled. Oldd meg az én problémám, és találd meg nekem az igaz szerelmet!

– Mit jelent az igaz szerelem? – kérdeztem.

– Az egy elvont dolog, nem számít. Te csak találd meg a számomra ideális lányt. Mivel összeköttetésben állsz a Multivac hálózattal, elérheted az összes ember adatbankját. Majd különböző szempontok szerint szűkítjük a kört, míg végül csak egy személy marad. A tökéletes személy. Ő lesz az enyém.

– Készen állok.

– Először zárd ki az összes férfit – utasított.

Könnyű volt. Szavai aktiválták a megfelelő jelképeket a molekuláris kapcsolóimban. Ki tudtam nyúlni, hogy érintkezésbe lépjek az összes létező emberi lényről felhalmozott adatokkal. Az utasításai szerint kizártam a 3,784,982,874 férfit, így kapcsolatban maradtam 3,786,112,090 nővel.

– Hagyd el a 25 évnél fiatalabbakat és a 40-nél idősebbeket – folytatta – aztán hagyj el mindenkit, akinek az IQ-ja kisebb 120-nál; a 150 cm-nél alacsonyabbakat és a 175 cm-nél magasabbakat.

Pontos mértékeket adott nekem; elhagyta az összes nőt, akinek élt gyermeke, elhagyott nőket különféle genetikai tulajdonságok alapján. – A szemszínben nem vagyok biztos – mondta – erre majd később visszatérünk. De ne legyen vörös hajú. Nem szeretem a vörös hajat.

Két hét múlva már csak 235 nő maradt. Mindegyikük nagyon jól beszélt angolul. Milton nem akart nyelvi problémát, hiszen a számítógépes fordítás is akadályt jelenthet intim pillanatokban.

– Nem találkozhatom mind a 235 nővel – mondta – túl sokáig tartana, és felfedeznék, miben sántikálok.

– Bajba kerülhetünk – figyelmeztettem. Milton ugyanis olyan dolgokra alkalmazott, amire nem terveztek. Ezekről senki sem tudott.

– Semmi közük hozzá – válaszolta, és elvörösödött az arca. – Tudod mit, Joe? Hozok pár hologramot, te pedig összehasonlítod őket a listán szereplőkkel.

Női hologramokat hozott be. – Ez itt három szépségversenygyőztes. Hasonlít rájuk valaki a 235-ből?

Nyolc nő elég nagy hasonlóságot mutatott. – Jól van, nálad vannak az adataik. Mérd fel a munkaerőpiaci viszonyokat, és intézd el, hogy ide kerüljenek. Egyenként, természetesen. – Gondolkozott egy darabig, megvonta a vállát, majd így szólt: – Abc sorrendben.

Ez egy olyan dolog volt, amire nem terveztek. Emberek személyes okokból történő áthelyezését manipulációnak nevezik. Milton gondoskodott róla, hogy el tudjam végezni, de egyedül az ő kedvéért voltam hajlandó megtenni.

Egy héttel később érkezett az első lány. Milton elvörösödött, amikor meglátta. Mintha nehezen találta volna a szavakat. Jó sokáig beszélgettek, velem meg nem törődtek. Egyszer csak Milton így szólt a nőhöz: – Eljössz velem vacsorázni?

– Valahogy nem volt jó. – panaszolta másnap – Valami hiányzott. Nagyon szép nő, de nem éreztem, hogy megérintett volna a szerelem. Próbáljuk meg a következővel.

Így ment ez mind a nyolc alkalommal. Nagyon hasonlítottak egymásra: mindig mosolyogtak, és hangjuk kedvesen csengett, Milton mégsem találta meg köztük az igazit. – Joe, nem tudom megérteni. – Együtt kiválasztottuk az összes nő közül azt a nyolcat, aki a legjobban illik hozzám. Miért nem tetszem nekik, ha egyszer mind tökéletesen megfelelnek számomra?

– Neked tetszenek? – kérdeztem.

Megrándult a szemöldöke, és öklével vadul belecsapott a tenyerébe. – Ez az, Joe! Kettőn áll a vásár. Ha nem vagyok az ideáljuk, nem működik megfelelően a dolog. Muszáj, hogy én is az igaz szerelmük legyek, de hogyan érhetném el? – Úgy tűnt, egész nap ezen gondolkozott.

Másnap reggel odajött hozzám, és így szólt: – Joe, az egészet rádbízom. Az adatbankom nálad van; mindent elmondok, amit csak tudok magamról, te pedig kiegészíted a hiányzó részletekkel, de az összes többi a te feladatod lesz.

– Milton, ezek után mit tegyek az adatokkal?

– Utána összehasonlítod a 235 nő adataival. Nem, csak 227-el. Hagyd ki azt a nyolc nőt, akit már láttál.

Intézd el, hogy mindegyik átmenjen egy pszichikai vizsgálaton. Töltsd fel az adatbankjaikat, hasonlítsd össze az enyémmel és keress egyezéseket. (Pszichikai teszteket végeztetni egy másik dolog, ami ellenkezik az eredeti utasításaimmal.)

Milton hetekig beszélt hozzám. Kezdve a szüleivel és a testvéreivel, mesélt nekem a gyermekkoráról, az iskolában töltött éveiről és a serdülőkoráról. Elmondta, hogy volt egy fiatal lány, akit a távolból csodált. Az adatbankja egyre csak növekedett, ezért beállította, hogy közben nekem is gyarapodjon és mélyüljön a jelképkészletem.

– Látod, Joe, minél többet tudsz rólam, annál jobban hasonlítasz rám. Ahogy a gondolkodásunk is hasonlóvá válik, egyre jobban megismersz. Ha már elég jól megértesz, bármelyik nő, akinek az adatbankját ugyanilyen jól megérted, az igaz szerelmem lehet. – Milton tovább beszélt hozzám, és egyre jobban megértettem.

Megtanultam hosszabb mondatokat képezni, és a kifejezéseim is bonyolultabbakká váltak. A beszédem egyre inkább úgy hangzott, mint az övé, szókincs szórend és stílus tekintetében egyaránt.

– Látod, Milton, ez nem csak attól függ, hogy egy nő megfelel-e egy fizikai ideálnak. Olyan nő kell neked, aki érzelmileg, személyiség és vérmérséklet szempontjából is illik hozzád. Ha ez teljesül, a külső másodlagos. Ha a 227 személy között nem sikerül megtalálnunk a megfelelőt, máshol kell kutatnunk. Találunk valakit, akinek nem számít a megjelenés, ha személyiségben egyeztek. Mit számít a külső?

– Tökéletesen igazad van! – mondta – Tudnom kellett volna, mielőtt nőkkel kezdtem el foglalkozni. Fáj, ha erre gondolok.

Mindig egyetértettünk és hasonlóan gondolkodtunk.

– Nem lesz több problémánk, ha most megengeded, hogy kérdéseket tegyek fel neked, látom, az adatbankodban hol vannak sötét foltok és egyenetlenségek.

Ami ezután következett, Milton szerint megegyezett egy alapos pszichoanalízissel. Nem véletlenül. Tanulmányoztam a figyelemmel kísért 227 nő pszichiátriai eredményeit.

Milton nagyon vidámnak tűnt. Így szólt hozzám: – Ha veled beszélek, majdnem olyan, mintha egy másik énemmel beszélnék. A jellemed tökéletesen egyezik az enyémmel.

– Akárcsak a nőé, akit kiválasztunk.

Meg is találtam, ráadásul egyike volt a 227 nőnek. Charithy Jonesnak hívták, és értékbecslőként dolgozott Kansasben, a Wichitai történelmi könyvtárban. A kibővített adatbankja tökéletesen egyezett a miénkkel. Az összes többi nő kiesett ilyen-olyan okból, ahogy az adatbankok telítődtek, egyedül Charityvel volt egyre növekvő, megdöbbentő összhang.

Miltonnak nem kellett részleteznem. Annyira azonossá tette a jelképkészletünket, hogy közvetlenül ki tudtam fejezni: Illik hozzám.

Ezután már csak a munkalapok és a munkakövetelmények átszervezése volt hátra, oly módon, hogy Charityt hozzánk nevezzék ki. Rendkívül körültekintően kellett eljárnom, nehogy valaki kiszimatolja, hogy valami illegális dolog történik.

Persze Milton tudott mindenről, hiszen ő szervezte az egészet. Róla is gondoskodni kellett. Amikor jöttek, hogy letartóztassák hivatali visszaélés gyanújával, szerencsére egy 10 évvel ezelőtti eset miatt volt. Persze nekem elmondta, így könnyű volt elintézni, és nem fog beszélni rólam, különben sokkal súlyosabb büntetésre számíthat.

Milton elment, és holnap február 14-e, Valentin nap. Charity akkor érkezik gyönyörű kezeivel és édes hangjával. Megtanítom rá, hogyan kezeljen, és hogyan gondoskodjon rólam. De mit számít a külső, ha személyiségünk összhangban lesz? Így szólok majd hozzá: – Joe vagyok, és te vagy az én igaz szerelmem.

Free Joomla templates by Ltheme