A motorfűrészek a hét elején kezdtek berregni, és néhány nap alatt az erdősávot teljesen letarolták. A nyár közepén, a fészkelési időszak közepén, a vegetációs időszak közepén.
A földön heverő faóriások lefelé néző oldalát nem lehetett látni, így az odvakat is nehéz volt ellenőrizni, de egy eldőlt bokron pl. rigófészket találtam, amely nagy valószínűséggel az erdőirtás áldozata lett, mivel a benne található sérült tojás elég friss volt. A terület tele volt éticsiga házakkal amelyek azt mutatják, hogy a szintén védelmet élvező faj nagy számban élt a területen, és a még élő egyedeknek annyi, ami a velük táplálkozó állatok populációira is kihat. Ez egy összefüggő rendszer, egy élőhely, a fákhoz kötődő gombafajokkal, a növényfajokkal és a velük táplálkozó számtalan állatfajjal, amelyet pár nap alatt megsemmisítettek, nem is beszélve az értékes holtfáról, benne ritka bogárfajokkal, amelyeket a fa hasznosítása fog elpusztítani. De lehetne másképp is...
Mondhatnánk, hogy csak egy hektár. Mi az? Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ha nagyobb léptékben vagy országos szinten nézzük, láthatjuk, hogy a megváltozott mezőgazdasági termelés, a kaszálók jelentős részének megszűnése, az intenzív erdőgazdálkodás miatt az élőhelyek annyira leromlottak, hogy pár évvel ezelőtti jelentések szerint az ország növényzetének mindössze 0,6%-a nevezhető természetesnek, és 5%-a természetközelinek, a maradék 94% mérsékelten, erősen vagy teljesen leromlott. Ezért a városok, ahol viszonylag változatosabb a kép, mint a gazdasági monokultúrákban, egyre fontosabb szerepet töltenek be a biodiverzitás lehetséges megóvásában. Erről írtak is egy tanulmányt Dr. Mátics Róbert, Schneider Zoltán és Dr. Klein Ákos, amely a Parks - a link between cities and nature c. könyvben jelent meg több más hasonló témájú cikkel együtt. Különösen értékesen a városok peremvidéki, vízpartközeli, bolygatásmentes "dzsungelei", mert ezekben koncentrálódnak azok a tényezők, amelyek a városba költözni kényszerült állatok fő szaporodó- és élőhelyeit képezik. Éppen ilyen volt a Nagykanizsán most elpusztított ligetes erdőrész. A természetből kiszorított, a városban szerencsét próbáló állatfajok menedéke.
Az erdőirtás Nagykanizsán, ahol közel 1 hektáros területet vágtak ki a nyár közepén, komoly természetvédelmi és etikai aggályokat vet fel. A költési időszakban végzett ilyen beavatkozások különösen károsak a madárfajok számára, amelyek ilyenkor fészkelnek és szaporodnak. A jelenlegi jogszabályok szerint sajnos az ilyen természetrombolás megengedett, ráadásul gyorsított eljárásban lehet engedélyt kapni anélkül, hogy felmérnék a természetvédelmi kockázatokat, amit a profitorientált piaci szereplők maximálisan és gátlástalanul ki is használnak. A hatóságok bejelentésre sem tesznek semmit, a rendőrség pedig az elpusztult védett állatok ügyében sem indít nyomozást, ha nincs rá kétséget kizáró bizonyíték, hogy a tarvágás okozta a vesztüket, hiszen más miatt is elpusztulhattak. És általában nincs. Ha lenne, akkor pedig hivatkozhatnak a szándékosság hiányára, hiszen a favágó csak a fát akarta kivágni és nem vette észre a fészket. Egyébként is: utasításra cselekedett.
Ez a helyzet rávilágít a szabályozások hiányosságaira, amelyek nem veszik figyelembe az élőhelyek és különösen a városi mozaikos élőhelyek megóvásának fontosságát. A madarak és más állatok fészkelési időszakában végzett erdőirtás nem csak a populációk csökkenéséhez vezethet, hanem az élőhelyek visszafordíthatatlan károsodását is okozhatja. A törvények felülvizsgálata és szigorítása szükséges lenne annak érdekében, hogy megakadályozzák az ilyen beavatkozásokat a legérzékenyebb időszakokban.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen beavatkozások jelentős természetvédelmi károkat okoznak, és sürgeti a lakosságot, hogy tegyenek bejelentéseket a hatóságoknak. Az MME szerint a bejelentések és a hatóságokkal való együttműködés kulcsfontosságú a természet megóvása érdekében.
A nagykanizsai eset felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van a természetvédelmi jogszabályok szigorítására és a természetvédelmi kockázatok alaposabb felmérésére, különösen a fészkelési időszakban. A helyi közösségek és a természetvédelmi szervezetek szerepe kulcsfontosságú abban, hogy megvédjék a természeti értékeket és biztosítsák a fenntartható fejlődést. Az erdőirtásokat és más természetkárosító tevékenységeket az őszi-téli időszakra kellene időzíteni, amikor a természetvédelmi kockázatok minimálisak.
Az Európai Unió nemrég elfogadott természethelyreállítási törvénye, amelynek keretében hatalmas területeket adnánk vissza a természetnek, a saját fennmaradásunk és a természeti örökségünk fenntartása érdekében, talán hatással lesz a hazai jogi szabályozásra is. Ennek keretében például a városokban kizárólag csak akkor lehet majd fákat büntetlenül kivágni, ha azok emberéletet vagy vagyontárgyat veszélyeztetnek. reménykedjünk. Addig is fontos, hogy minden ilyen esetben, mint a nagykanizsai tarvágás, felhívjuk a figyelmet rá, hogy egy élő rendszert pusztítunk el. Az erdő, a rét nem élettelen tárgyak, nem lenne jogunk az életükre törni.
A jelenlegi természetvédelmi törvény sem engedi védett természeti értékeink károsítását, de valamiért a hatóságok következetesen figyelmen kívül hagyják, mintha nem is létezne. Az erdészeti beavatkozásokat úgy engedélyezik, hogy előtte meg sem kell nézni, van-e védett faj a területen, és semmit nem kell tenni a védett fajok védelme érdekében.
A 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) kimondja, hogy a védett természeti értékek és területek károsítása tilos. A törvény célja a biológiai sokféleség és a természeti rendszerek védelme, mely magában foglalja a védett madarak élőhelyeinek megóvását is. Tarvágás végzése védett madarak fészkelőhelyein, akár nem védett területeken is, a törvény céljaival és rendelkezéseivel ellentétes, és tilos, mert veszélyezteti a védett madarak fészkeit és élőhelyét.
A 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) az alábbi paragrafusai vonatkoznak a tarvágásra és a védett madarak fészkelésének védelmére:
- 42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.
- 42. § (2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről.
- 43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
Ezek alapján nem végezhető tarvágás fészkelési időszakban olyan területeken, ahol védett madarak fészkelnek, mivel az veszélyeztetné fészkeiket és élőhelyüket. Mivel gyakorlatolag minden fás és bokros területen fészkelnek védett madarak, ezért a tarvágások szinte minden esetben a természetvédelmi törvény megsértését jelentik.
Amennyiben fészkelési időben erdőirtást tapasztalunk, a következőket tehetjük:
- Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
- Néhány soros tájékoztató üzenet küldése a helyszín, időpont, cselekmény pontos leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, e-Papíron, e-mailen vagy postai úton, csatolva a fotókat.