Az állatokhoz való viszonyunkról sokan úgy beszélnek, mintha az pusztán ízlés, szokás vagy életmód kérdése volna. Szerintem nem az. Ez elsősorban erkölcsi kérdés. Nem az számít, ki miben nőtt fel, vagy mit tart megszokottnak, hanem arról, hogy mit engedünk meg magunknak más, érző lényekkel szemben.
Peter Singer neve mára egyet jelent az állatjogi mozgalommal – sokan az állatjogi aktivizmus atyjának és a világ egyik legbefolyásosabb, egyben legmegosztóbb élő filozófusának tartják. Az ausztrál származású gondolkodó ötven évvel ezelőtt megjelent könyve, az Animal Liberation (Állatok felszabadítása) forradalmi hatással volt arra, miként tekintünk az állatok szenvedésére.
"Az egyértelmű, hogy technológiailag előrébb vagyunk, mint tíz, vagy húsz, vagy háromezer évvel ezelőtt. Ha erkölcsileg nézzük, akkor viszont nem is biztos, hogy van bármiféle fejlődés. Ezért tudunk akár kétezer évvel ezelőtti filozófusokat olvasni, mert minthogyha a dilemmák ugyanazok lennének..." - Techet Péter történész.
A politika a népességcsökkenést a valóságosnál nagyobb problémának állítja be, mint amilyen valójában. Ezzel szemben a potenciális előnyeiről nem esik szó.
Hajdanán, amikor az állatok még beszélni tudtak, egy csodálatos szarvas élt egy sűrű erdő mélyén. A szarvas bőre ragyogott, mint a legfényesebb csillagok, és a szarvai az égbolt színeit tükrözték vissza. Sokan hallottak róla, de kevesen látták.
Nagyon-nagyon régen, mindennek a kezdetén, a Nap megkérdezte a bolygókat, hogy kinek a ragyogása a legszebb a világon? A Föld, a Hold és a többi bolygó mind egyetértettek abban, hogy a Nap tündöklésénél nem létezik szebb dolog. Erre a nap nagyon elszomorodott. Mindennél jobban szerette volna látni saját ragyogását.
Történt egyszer, hogy a tücsök elveszette a hegedűjét. Három napon át kereste, de nem találta sehol. Úgy döntött, hogy meglátogatja barátait, hátha ők látták valahol a hegedűt.
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, az óperenciás tenger közepén volt egy sziget. Ezen a szigeten élt egy ember. Volt az embernek egy szántóföldje, azon gazdálkodott, és egy kunyhója, amiben élt. Mindene megvolt: elég étele, itala, és társasága. A sziget tele volt mindenféle állatokkal. Madárdalra kelt és a békák énekére aludt el, naphosszat gyönyörködött a sziget csodálatos élővilágában.
Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen egy aprócska falucskában élt egy szegény parasztcsalád. Csak egyetlen fiuk volt, mert azt ararták, hogy annak az egy gyermeküknek jobb élete legyen. Éjjel-nappal dolgoztak. Volt egy kis birtokuk, azon szántottak, vetettek, arattak. Parasztok voltak, nem értettek máshoz, de szerették volna, ha fiuk többre viszi, szakmát tanul, amiből jobban meg tud majd élni, mint ők. A fiú a szüleinek gyakran segített, és sok hasznos dolgot megtanult.
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, az óperenciás tenger közepén, egy kis sziget partján élt egyszer egy halász. A halásznak volt három lánya: egy kicsike, egy csillagszemű és egy aranyhajú lány. Amikor felcseperedtek, a halász eldöntötte, hogy férjhez adja őket.
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, az óperencián túl, a nagy Alföldön élt egy szegény ember, annak volt egy fia. Pásztorkodásból éltek, naphosszat a nyájat terelgették.
A kisebb műhelyek, szervizek és raktárak mindennapi működését ma is gyakran papíralapú munkalapok, táblázatok és széttagolt rendszerek terhelik. Ezek időigényesek, könnyen hibáznak, és nehezen átláthatók, ha több munkatárs dolgozik egy időben.
A legtöbb „tapadásmentes” serpenyő alumínium alapra felvitt bevonatot használ. A bevonat típusától függően jelentős különbségek vannak tartósságban, egészségügyi kockázatban és környezeti hatásban.
