Történt egyszer, hogy a tücsök elveszette a hegedűjét. Három napon át kereste, de nem találta sehol. Úgy döntött, hogy meglátogatja barátait, hátha ők látták valahol a hegedűt.
Először a hangyához ment, aki éppen egy hosszú egérbajuszt cipelt valahova. "Hangya barárom, nem láttad a hegedűmet? Három napja keresem, és nem találom." - kérdezte a tücsök. "Drága barátom, sajnos nem láttam. De most sok a dolgom, mennem kell.". A tücsük meglepődött, hogy ilyen hamar elköszönt a hangya, de nem adta fel. Elment hát a darázshoz, hogy őt is megkérdezze.
A darázs éppen egy kéregdarabot cipelt valahova. "Darázs barátom, nem láttad véletlenül a hegedűmet? Elhagytam valahol és három napja nem találom és a hangya sem tudott segíteni." - panaszolta a tücsök. "Sajnos nem láttam, tücsök barátom, de ne haragudj, most mennem kell, sok a dolog." A tücsök mérgelődött magában, hogy a barátai nem segítenek neki, aztán továbbált, hogy megkeresse a bodobácsot.
A bodobács éppen egy ragaccsal teli apró vödröcskét cipelt valahova. "Kedves bodobács barátom, te vagy az utolsó reményem. Három napja keresem a hegedűmet. Kérlek, segíts megkeresni!" - kérlelte a bodobácsot. "Tücsök barátom, sajnos nem láttam, és most nagyon sok a dolgom, nem tudok segíteni. Sietnem, kell." Azzal elfutott. A tücsök pedig teljesen kétségbeesett. Mi lesz így vele, a hegedű nélkül? Igaz, hogy a hangja nem volt már a régi, kopott is volt, de azért még szólt, és a mező állatai szerették hallgatni. Szomorúan bandukolt hazafelé, és arra dongolt, honnan szerez most új hegedűt?
Mire hazaért, besötétedett, de már messziről látta, hogy valami világlik a háza előtt. Ahogy közelebb ért, látja, hogy a szentjánosbogár lámpásának fényében barátai szorgoskodnak valamin. A hangya darabokra vágta az egérbajuszt, a darázs fakérget csiszolt, a bodobács pedig összeragasztotta a kéregdarabokat. Az egérbajuszból húrok lettek. A tücsöknek tátva maradt a szája a csodálkozástól: barátai egy vadonatúj hegedűt készítettek neki! "Ilyen az igaz barátság!" - gondolta, és elszégyellte magát, hogy nem bízott bennük, aztán fogta az új hegedűjét, és rázendített. Egész éjjel muzsikált. A rét lakói csoldálva hallgatták a gyönyörű nótát. Azóta ciripel éjjel a tücsök.
